15. fejezet - Üdv a pokolban, te nagyon hülye, hogy azt hitted a élhetsz normális életet!

Na itt is van az egyik fejezet, amiben megőrültök! :) Bocsi :) :( Egyébként, ha át akarjátok érezni és netán sírni akartok ajánlom ezt a zenét, hogy közben hallgassátok ( én is ettől kaptam ihletet ) : http://www.youtube.com/watch?v=lOwvpRZKR4I Amúgy a szám címe: Sara Bareilles - Breathe Again

                                 
Mosolyogva simogattam Zoey vörös haját. Meztelenül feküdtünk, csak a takaró végezte el takaró feladatát. Arca a mellkasomhoz szorítva, keze átölel. Nagyon boldog vagyok, sőt még a rakéták és a tűzijáték is megvolt. Évek óta nem tapasztaltam ilyet.
Felsóhajtottam. Zoey békésen aludt rajtam. Semmi kedvem nem volt elmozdulni innen.
Körülnéztem a szobában. Semmi különös nem volt benne. Egyszerű színek és bútorok, de elég kicsi a tér.
Megpillantottam egy ajtót, ami Zoey szobájából nyílt. Nem a folyosó van mögötte az biztos...
Kelletlenül és óvatosan feltápászkodtam, hogy fel ne ébresszem. Szépen aláraktam a párnát, minta az lennék én. Felvettem az alsóm és a titokzatos ajtó felé vettem az irányt. A kilincsre tettem a kezem, lenyomtam, de be volt zárva. Túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy abbahagyjam! Megfontoltan és halkan kihúztam az ajtót, eltörve ezzel a zárat, majd beléptem.
Megkerestem a villanykapcsolót, mert csak a sötétség fogadott. Mikor felkattintottam elámultam attól, ami fogadott. Egy aprócska terem volt ez egy íróasztallal és egy szekrénnyel. Felvontam a szemöldököm és az íróasztalhoz lépdeltem. Két fiók és egy kinyitható szekrény volt benne.
Visszafolytottam a lélegzetem. Mi van, ha most megtudok valamit Zoey-ról és akkor mindennnek vége? Vége a szépségnek és örömnek, ezt pedig a lesújtottság veszi át. De mi van akkor, ha semmi különös nincs benne? Ha csak én vagyok paranoiás és ez csak egy dolgozószoba? Muszáj megtudnom, hogy mi a helyzet, még akkor is, ha ezzel teljesen eltiprom a gondosan felépített életem, amit neki köszönhetek.
Egy határozott mozdulattal kirántottam a legfelső fiókot és belekukkantottam. Vagy öt öngyújtó és az a kristály volt benne, amit már láttam egyszer a nappalijában. Megtapogattam a szürke kristályos kődarabot, de semmi különös nem volt benne. Megszagoltam, és sókristály szaga volt. Megfogtam az egyik öngyújtót és bepattintottam. A tűz nyaldosta a kő alját és akkor megtudtam mi a titka: nagyon büdös lett tőle az egész tér, már-már mart ez a bűz és ijedten tettem vissza a helyére, de mielőtt bevágtam volna észrevettem valamit: egy lila foltot a fiók végében. Újra kihúztam, de lassabban és egy szál verbéna fogadott valamint egy nyaklánc. Ledermedtem. Miért van Zoey-nál verbéna?! Lehet, hogy csak a vámpírtámadás után szerezte be önvédelemből... Fölemeltem a nyakláncot. Egy ezüst láncon lógott egy üreges, rózsa alakú hasonló anyagú medál. Beszippantottam simerős illatát. Ebben is verbéna volt. Visszahelyeztem mident és elgondolkodtam.
Milyen célt szolgálhat számára a sókristály? Valamiért ártott nekem, valószínűleg akkor a többi vámpírra is hatással van... Az a sok öngyújtó miért volt? Cigizne? A verbénát önvédelemnek könyveltem el. Ebből a fiókból semmi többet nem tudtam meg róla, csak újabb különös dolgokat.
Kihúztam a következőt is, egy bevásárlólista és egy...karó volt benne. Ezek álltak benne a listán: öngyújtó, verbéna, pite alapanyagok és benzin. Ez furcsa. Felnéztem. Pitét hozott nekem, nem? És verbéna volt benne. Mi a fene folyik itt?
 Megforgattam a faragott karót. Nagyon egyedi munka és van rajta valami. Jobban megvizsgáltam az alját és bele volt vésve egy monogram: Z.W. Mint Zoey Wiliams... Találtam már egy karót a kukájában is...
Elragadott a hév és gondolkodás nélkül kinyitottam a kis szekrényajtót az íróasztal alján. Abban két bőrkötésű könyv volt csak. Kivettem az egyiket.
Zandra Wymer
Ki lehet ez a nő? Bele akartam lapozni, de le volt zárva méghozzá verbéna-lakattal. Ez csúcs! Próbáltam eltörni, égetett a növény, de leszedtem valahogy. Égési sérüléseket szenvedtem, de legalább mostmár belenézhetek.
Az első lapon ez állt:
Zandra Wymer naplója, tehát nem kell elolvasnod.
Ez bizarr. Miért tartotta meg Zoey egy ismeretlen nő naplóját. Nem lehet túl régi, mert elég könnyű nyelvezete volt. Belelapoztam. Ez a csaj kiskorától kezdve feljegyzett mident: hogy kapott egy kutyát az apjától, mert alig volt otthon; hogy az anyja megvágta az ujját és utána orvoshoz ment, de haza nem tért; hogy az apját egy hétig nem látta és ő egyedül volt... Ez elég szomorú és túlságosan is belepasszol Zoey családjába... A sokat dolgozó apa és a lelépő anya... Tovább hajtogattam a lapokat és teljesen a tegnapi napig meg volt dátumozva! Megrémültem és nagyon furcsa érzésem lett. Elolvastam a legutolsó bejegyzést:
Teljesen tanácsatalan vagyok. Elmondjam neki az igazat, hogy utána megutáljon? Pedig én nem akartam neki rosszat! De, ha tényleg ő volt... Megérdemelné... De...
Ennyi volt. Pánikot kaptam és újra visszafelé lapoztam, bele-bele olvastam a napokba. Mindegyik egy-két mondatosra sikeredett.
2010. április 20.
 Ő beszélt magáról és ez megrémített. De annyira aranyos volt... Nem szabad, hogy a szívem vezéreljen!

Mikor elmondtam Zoey-nak mindent magamról...

2010. április 18.
Ma találtam egyet, de azt mondta Ő, hogy elintézi. Úgy legyen!

Mikor Sarah vámpír lett és eltűnt...

2010. április 14.
Az a hülye csaj! Miért vagyok féltékeny? Nem akarok az lenni, de... Félek az érzéseimtől! Meg akarom ölni!

Mikor haza akartam menni Elena-hoz, mert vámpír lett miattam...

2010. április 12.
Tudhattam volna, hogy csak a baj van vele! Intézkedni kellene, de nem merek... Végtére is megvéd és mostmár becserkésztem. Bízik benne! Nem adhatom fel.

Mikor megjelent Lexi pasija és megtámadta a lányokat...

2010. április 03.
Ma találkoztam vele és lenyűgözött. De meg kell tennem a feladatom! Nem hátrálhatok meg. Ha apa tényleg miatta halt meg, ő is azt érdemli!

Mikor először találkoztunk...

Mintha ezek rólam és Zoey-ról szólnának! Mi ez a titok? Nem értem!
Kihúztam a másik könyvet is és már teljesen ösztönösen cselekedtem. Kerestem a válaszokat! A gyomron görcsbe rándult.
Ez egy másik naplónak tűnő dolog volt. Nem volt lezárva, ezért könnyedén kinyitottam.
Timothy Wymer
Amit feltártam ez a név fogadott és kihullott egy levél. Gondolkodás nélkül megnéztem.
Szia, kicsim!
Tudom, hogy nem sokat találkoztunk az utóbbi időben, de meg kell értened, hogy dolgoztam és kerestem anyukád gyilkosát. Igen, anyukádat meggyilkolta egy... vámpír! Valóban léteznek ezek a nagyfogú vérivó szörnyek és itt az ideje, hogy te is tudd mindezt! Ne ijedj meg én vigyázok rád, akkor is ha te nem vezsed észre. Itt vagyok, amikor nem látsz és figyellek, amikor te nem. Nem fognak a közeledbe jutni, nem tudják meg ki vagy. De anyukádat pont megtalálták és én láttam. Szörnyű volt, de ezzel nem akarlak terheli, hisz még csak 15 éves vagy... De elég érett ahhoz, hogy megérts miért megyek el. Veszélybe sodornálak a vámpírvadászataimmal, miközben elő akarom keríteni azt aki megölte ayyukádat. Ez nem egy végrendelet, inkább egy könnyes búcsú. Nem akarom, hogy belekeverdj ebbe az egészbe. Nagyon szeretlek!
Ui.: Ha mégsem hagy nyugodni ez az egész jegyezd meg ezt a nevet: Damon Salvatore, de ne keress engem! Hiányozni fogsz!
Úristen! Ez a csávó beleírta az én nevemet a levélbe és vámpírvadász volt! Ez talán Zoey apja?  Ezt a könyvet is mégnéztem és tele volt vámpírelkapási dolgokkal, fegyverekkel, tanácsokkal, mindennel, amit én is tudok, valamint azzal, hogy azt a titokzatos követ, ha meggyújtják a szaga lebénítja a tudatlan vámpírokat.
Öklendeztem mikor megtaláltam egy képet, amin Zoey volt 15 évesen és az apja. Biztosan az apjáé a napló a másik meg az övé. Nem is Zoey, hanem Zandra! Egy 1996-os bejegyzésben ez állt:
Ma találkoztam egy humoros, pöcs, mégis segítőkész vámpírral. Kicsit összehaverkodtunk és kiiktattunk pár fajtását abban a kisvárosban, ahol épp járőröztem. Segítettük egymást. Nem tudtam, hogy léteznek ilyen személyek is a vámpírok közt, akik ilyen normálisak. Remélem még találkozunk, Damon!
Minden a helyére ugrott összezavarodott fejemben! Tudom ki ez a Timothy. Egyszer egy újabb kisvárosba költöztem és nagyon sok vámpír volt már ott és megfenyegetek valamint meg akartak ölni. Segítséget kértem egy vámpírvadásztól, de nem emlékeztem a nevére. Mostanáig. Timothyval együttes erővel megöltük az összeset és megígértük egymásnak, hogy nem kapjuk el a másik torkát, illetve szívét. Nagy harcos volt az tuti. Zoey apja lenne? Vagyis Zandra-é? De hogyan? Miért változtatta meg a nevét Zoey? És mit akart tőlem? Meg akart ölni? Vagy most is meg akar? Mire kellek én neki?
A felismerésre ledermedtem, de felálltam és a szekrényhez menekültem. Kitártam és újra meglepődtem. Egy rakás karó volt egymásra rakva, mellette a belső falon pedig egy számszeríj nyilakkal. A sarokban a szekrény alján egy benzines kanna és egy lángszóró volt.
Megvilágosodtam mégegyszer. Zoey meg akar ölni! Ő is egy vámpírvadász!
Ekkor belépett valaki.
-Mit keresel itt? -rémüldözött Zoey és kidülett a szeme. Fekete hálóing volt a teste köré tekerve és engem nézett halálsápadtan. A torokom akadt a szó, de nekiszegeztem a kérdésem, ami majd' felfalt és fájdalommal telített el:
-Ki vagy te?