The Vampire Diaries season 2 episode 7 - Az álom rész

Úgy döntöttem mostantól minden rész után írok egy kis élménybeszámolót, ha már a múltkor annyira kijött belőlem. Most sincs ez másképp, ugyanis ez a rész mégnagyobbat ütött!

Már teljesen TVD lázban égek hetek óta, mert a 2. évad az valami fergeteges. Ebben a részben egy álarcosbálra visznek el minket ( miért ne lenne már álarcosbál is, ha már annyi az ünnepség, nem? )
Már az első jelenetekben rájöhetünk, hogy ennek a résznek a központja Kathrine és, hogy ő mennyire feldühítette főszereplőinket, akik együttes erővel akarják kiiktatni a vámpírt, Alaric fegyvereivel -Elena bevonása nélkül.
Nagyon aranyos volt nekem, ahogy készülődtek és megszervezték az egészet. Csapatmunka, kötődés. Egy álomcsapat van kialakulóban?
De mit akar Kathrine? A holdkövét, amit elvettek tőle és -mivel Mason-t megölték- egy új vérfarkast.

Amíg a fiúk és Boonie végzik az előkészületeket, Kathrine is talál egy pártfogoltat, méghozzá egy boszorkányt, Lucy-t. Nekem a csaj elsőre nem néz ki ellenszenvesnek, látszik, hogy kényszeríti Kat, mint mindenki mást. A lány megígéri neki, hogy segít Kat-nek megszerezni a követ.
Eközben Elena otthon ápolja Jenna-t és Alaric is segít neki, aki egyrészt vigyáz is Elena-ra, hogy ne menjen el a bálra.
Elérkezett a bál ideje. Kathrine mégegyszer megkérdezi Matt-től, hogy mit kell tennie: leitatni Tyler-t és verni míg az meg nem öli. Nagyon remek...
Az álarcosbál azért is volt fontos nekem, mert láthattam Damon-t álarcba. :D Nagyon dögös! :P <3

( köszi a képért Stella-nak :D )

Térjünk vissza Kathrine-re aki nagyon idegesít már, mert megöl és manipulál mindenkit. Miközben Stefannal táncol zsarolja és meg is öl egy csajt. Nagyon kell neki az a kő, de miért? Ideje lenne megölni, én azt mondom!
Be is indult a Kathrine elleni merénylet gépezete, mindenki véghezvitte a munkáját. Nekem ez is nagyon tetszett! SMS-eket dobáltak, hogy ki jön most. Aranyos! :) Mondom, hogy álomcsapat!
Jeremy tévútra akarta terelni, de nem hisz neki csak a fejéhez vágja, hogy mivel Gilbert túl bátor -mint John, aki emiatt 4 ujját elvesztette...
Caroline-hoz megy Kat és megfenyegeti, veri, hogy árulja el mit terveznek. Caroline beadja a derekát, elmond mindent és egy szobába tereli a nőt...ám, mikor belép a szobába, ki nem jöhet, mert Boonie ugyanolyan varázslatot tett rá, mint annak idején őse, Emily a sírra. Ügyesek vagytok!

Elérkezett a várva várt összecsapás, Kathrine a kalitkában Damon-ékkal, csapdában. Kezdődik a harc, de mikor Damon hátbadöfi Kathrine-t...nemcsak ő sérül, hanem Elena is, aki időközben megjelent a bulin. Jeremy és Boonie értetlenül néznek, amikor újabb vérfolt jelenik meg a sikoltozó Elena kezén...na meg Kathrine-én. Nagyon durva volt ez az ide-oda ugrálás a két lány között. Végül Boonie rájön mivan és elküldi Jer-t, hogy szóljon a fiúknak: Elég! Észre lehetett venni a rész közben, hogy Boonie és Jeremy furcsán kötődnek egymáshoz, már-már forrósodik a levegő kettejük között, összehangban vannak. Nagy az esély rá, hogy egy új álompár lesz? Én örülnék neki.

A Salvatore-tesók hősiesen állják a verést és mindenáron végezni akarnak megrontójukkal, ez vezéreli őket. Stefan leteríti Kathrine-t és Damon már döfné le, de megjött Jeremy és figyelmezteti őket, ha bántják attól Elena is rosszul lesz. Damon arcán a meglepődés, a félelem és a féltés keveredik, így leengedi a karót. Kathrine kárörvendőn mosolyog. Össze vannak zárva és még nem is bánthatják. Damon mondja Kat-nek, aki hason akarja magát szúrni, hogy: Wait! ( Várj ) Cuki, mi? ;)
Elkezdődnek a csipkelődések Kathrine és a fiúk közt és kitérnek a holdkőre is. Na meg a vérfarkasokra.
Odalent még megy a buli Matt vezetésével, aki Tyler-rel és Sarah-val piál. Matt elkezdi bevégezni feladatát. Feldühíti Tyler-t, piát locsol mindenhova, összetöri apja fényképét, megpofozza. Tyler nem szeretne verekedni, de végül ez lesz. Szerencsére Caroline vámpír lévén meghallja és szétválasztja a fiúkat, Matt-et egy könyökössel leküldi a földre. Megmenekült.
De nem ez a helyzet Sarah-val. Tyler ámuldozik Caroline-on, hogy milyen erős és közben Sarah leszúrja ( nem is tudom, talán egy ) minikéssel. Őt is megigézte Kathrine. Tyler ordít és meglöki a lányt...bele az asztalba, fejjel. Csatt és törik a nyak. Tyler vérfarkas lesz, a szeme ezt mutatja.

Eközben Boonie rájön, hogy van mégegy boszorkány a bulin. Meg is keresi és kéri szedje le a varázslatot. Beszélgetnek kiderül, hogy Lucy életét egyszer megmentette Kat és most ezzel viszafizeti neki. A lány megérinti Boonie-t, megtudja hol van a holdő és biztosítja arról, hogy bízhat benne. Valamiért ezt is teszi és odaadja.
Damont-t szüntelenül piszkálja Kat, ezért Damon a falhoz szorítja és majdnem leszúrja. Nem is csodálom az a nő szörnyű, de akkor is Elena nem halhat meg. Leáll és megjegyzi, ha elmúlt a varázs első dolga lesz, hogy megöli. Egyébként mindkét fiú nagyon védeni akarja Elena-t. Tök jó testvérek lettek ebben e részben, együtt harcolnak, fedezik egymást, nem hisznek Kathrine-nek, nem hagyják, hogy egymásnak ugrasza őket. Alakulna az álom-testvérpár? Szerintem nem, csak jobb a kapcsolatuk. :)
Feljön Lucy és elmondja már kimehetnek a szobából és Kathrine-nek adja a holdkövet...ám mikor az a kezébe helyeződik a lány szenvedni kezd és elájul. Egy újabb varázslat? Meglehet.
Elena nem szenved, Boonie elmulasztotta, Lucy megbénította Kat-et, tehát minden rendben van. Kivéve Tyler-t. Caroline elmondja neki tudja, hogy mi a helyzet vele. Lehet, hogy ők is összejönnek? Mégegy álompár?

Stefan odamegy Elena-hoz és megkérdezi jól van-e. Ez természetes, hisz most, hogy elment Kathrine már együtt lehetnek. Vagy mégsem? Elena vonakodik attól, hogy összejöjjenek legalábbis addig, amíg nincs biztonságban. És ő soha sincs biztonságban. Örültem, hogy Elena elutasítja, mert feléledt bennem a remény, hogy akkor talán Damon... :) Beteljesülhet a nagy álom?
Boonie megtudja Lucy-től, hogy rokonok, ezért segített neki. Jeremy hazaviszi a lányt. Mondom, hogy alakul valami.
Damon, pedig bevitte a sírba Kathrine-t, ahol Boonie "ki-nem-engedő" varázslata van érvényben. Kathrine örökre csapdában. Damon fájdalmas, mégis elszánt arccal tolja az ajtót, hogy bezárhassa végleg élete megkeserítőjét. Bár szerette ez a legjobb megoldás, mivel valóban csak árott neki és Elena-nak.
A lány utolsó probálkozásként azt mondja neki, hogy szüksége van rá, mert Elena veszélyben van, ő a hasonmás... Zavaros az utolsó megjegyzés. Damon-nak is, de szerinte Kat hazudik és nem hagyja magát újra átverni, majd bezárul a nagy kőajtó Kat előtt... Damon elvégezte dolgát megfizetett a nőnek. Kifújja a levegőt és elmegy. Ügyes volt nagyon, örömömben ugrándoztam. Meg kellett hoznia egy nagy döntést, de jól választott. Büszke vagyok rád! :) Álom-pasi ;)
De itt még nincs vége. Elena valóban veszélyben van! Egy álarcos pasas befogja a száját és elviszi...

Egy rettentő izgalmas részt élhettünk át, ami megannyi megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. Reménykedjünk a legjobbakban! :)
És miért álom rész a neve a bejegyzésnek? Ha figyeltek felfedezitek az ÁLOM- dolgokat. ;)
 Mai helyzetjelentésemnek vége. Remélem jól áttekinthető. Várom a komikat, egyet értetek-e vagy sem, a nézeteimmel.

A The Vampire Diaries legyen veletek

Szavazás eredmény!

Hírdettem egy szamazást, hogy Damon kivel jöjjön össze? címmel. Remélem mindenki csak egyszer szavazott és így jött össze a 26 szavazat! :)
Eredmény:

Zoey 10 (38%)
Elena 10 (38%)
Kathrine 0 (0%)
Egy rejtélyes idegen 5 (19%)
Egyik sem 1 (3%)
Szavazatok száma: 26

Először is örülök, hogy Kathrine-t senki sem akarja, másrészt pedig nehéz helyzetbe hoztatok. Ugyanis nekem már félig-meddig megvan az ötletem, hogy Damon kinek az oldalán találja meg végül a boldogságot és ez ott van az első helyezttek között. Holtversenyben nyert Zoey és Elena. Nehéz küzdelem, de én meghoztam a döntést. Idővel megtudjátok! :D Egyébként a rejtélyes idege gondolta sem rossz... ;)
Hamarosan új szavazás!

17. fejezet - Miért menekülünk el otthonról, ha tudjuk, hogy máshol még ennél is szörnyűbb lesz?

Itt is van a 17. fejezet. :) Töb szemszögből áll és a mellékszemszögök nem annyira kidolgozottak és részletesek, mint Damon-é. Kérem a komikat, min. 4 ember írjon kérlek. Azért nekem is járna egy kis fizetség (= elismerés ). Ajánlott dal: http://www.youtube.com/watch?v=rp4UwPZfRis&ob=av2e

( Damon szemszög )

Dühöngve és ittasan vezettem haza. Igen haza. Az igazi hazámba. Vagy nekem van olyanom egyáltalán?! Engem mindenki utál, csak kiűznek és megsebeznek. Mystic Falls-ban is ez volt. Kétszer. A történelem ismétli önnmagát -mondtam akkor, de arra értettem, hogy van egy Kathrine arcú Elenánk Stefan-nal, nem arra, hogy ő is megbánt, mint gonosz őse. Csak szétszaggatják a szívemet, mert azt hiszik, hogy mert az érzéketlenséget mutatom kívülről, belül is jégcsap vagyok, így kínozhatnak, nem fáj. Ez nem igaz! Nagyon is fáj, ha a szemembe mondják, hogy nem szeretnek. Ez a legszörnyűbb a világon, az elutasítás. Elviselhetetlen!
Stefan meg örül, mert van csaja, akit én is szeretek. Nagyon irigylem és meg tudnám ölni mérgemben. Lehet, hogy az ital beszél már belőlem... De az igaz, hogy ő megkap mindent csak, mert nyuszikon él és jó lekű, becsületes vámpír. Először is a nyuszik cukibbak, mint az emberek! Ők aranyosak, nem holmi tuskó balfácánok. Az emberek hülyék, mert azt hiszik csak ők léteznek, senki/semmi más. Magukkal törődnek a céljaikkal, a holmijaikkal, a legnagyobb problémájuk, hogy mit csináljanak holnap. Nincsenek olyan nagy gondjaik, mint nekem... Ember akarok lenni...
Egy perc múlva vissza is vontam. Ki akarna ilyen kiszolgáltatott és szerencsétlen életet? Elena örüljön is, hogy vámpír lett belőle, nem érzi többé azt a mocskot, amit a halandók. Bár vannak kivételek. A beavatottak, akik ismerik az igazi világot. A vámpírokat! Ők már vitték valamire, hogy megértették a létüket, elfogadják és küzdenek a meghalás ellen, mert tudják: ők csak prédák. De a többség teszi a jelentéktelen napi teendőit, mint mindig és egyszer csak: hopp! Gyilkosság áldozatai lesznek, mert nem készültek fel!
Másodszor, pedig Stef sem volt mindig ilyen kisangyal. Könyörgöm most sem az! Valami mindig van az arcán a régi énjéből. A gyilkosból, aki mazochista módon megvonja magától az embri vért, hogy utána ha rászokik mégvadabb legyen. Nekem ez a véleményem. Mondjuk nem tudok róla sokat, nem vagyunk jó barátok. De azok voltunk. Ismerem a múltját.
Teljesen elkalandoztak a gondolataim és rájöttem, hogy lehet nem kellene haza mennem. Minek? A nyomorba? Stefan kárörvendő képébe és Elena utálatába?
Nem foszthatják meg tőle az otthon kényelmét!
 Megyek haza és megmutatom Elena-nak, hogy mit tettek velem, mit értek el azzal, hogy utálnak. Roncs lettem, egy hulladék! Majd otthon lenyugszom és próbálom újra eltemetni az érzéseimet, ezáltal normálisabban élni a napjaim. Amik meg vanak számlálva... Egyszer betelik a pohár, nem bírom tovább és...
Ekkor megcsörrent a mobilom. Nem is figyeltem az utat, de rájöttem, hogy jócskán félúton vagyok már. Kelletlenül ránéztem az ülésen fekvő telefonomra és Zoey nevét adta ki. Azt hiszi felveszem? Ezt komolyan gondolja?
Pókerarccal vezettem tovább. A telefon elhallgatott én, pedig lenyugodtam. Hagyjon engem békén! Átvert és ráébresztett arra, hogy én nem szerethetek senkit, mert úgyis viszonzatlan lesz a szerelem. Nem is kell többé ez! Csak fájdalmat okoz! Minek ez nekem? Magamat emésszem? Jól vagyok én egyedül is, így garantált a boldogság. Remélem...
Újra felvillant a kijelző. Néztem egy percig utána megfogtam, lehúztam az ablakot és kidobtam az erdőbe, ami mellett most elmentem. Nincs nő, nincs gond!

( Zoey szemszög )

Sírva rohantam le a lépcsőn és majdnem felbuktam a saját lábamba, annyira összetört voltam. Hogy lehettem ennyire hülye? Miért voltam bosszúálló? Miért akartam bizonyíték nélkül ölni? Miért kellett egyáltalán megismernem őt?  Így most elvesztettem, akit szerettem! Megkedveltem az idő múlásával és elhittem, hogy nem ő tette azt apával. De nem tudtam teljesen biztos lenni ebben. Most pedig bottal üthetem a nyomát az én baromságom miatt, mert elment! Elhagyott! Megutált!
Odabotorkáltam a telefonomhoz és tárcsáztam a számát. Ütemes kibuggyanó könnycseppeimet ittam és szipogtam. Tuti nem veszi fel!
Így is lett. Csalódottan dőltem háttal a falnak és csúsztam le a földre. Örökre elvesztettem...

( Damon szemszög )

Beértem a kisvárosba. Már a nap felkelőben volt és a város kezdett éledezni. Az emberek sorra csukták fel a villanyt a házukba, szóltak a megőrült vekkerek.
Lassan a panzió felé hajtottam. Beálltam a kocsifelhajtóra és már tudtam, hogy figyelnek. Biztosan hallanak. Becsuktam az ajtót, hogy zajt csapjak. Odavánszorogtam a küszöbre. Kissé be voltam rúgva, de nem a jó bulizós értelemben, hanem a szégyenletes, bánatból ivós fajtában. Elvesztettem az egyensúlyom, így bevertem a fejem az ajtóba. Kopogásnak megtette... Milyen szerencsétlen lettem!
Haloványan hallottam, hogy egy könnyed léptű valaki odasuhan az ajtóhoz és kitárja. Elena meglepett és gyönyörű arca fogadott. Én az ajtófélfának dőltem.
-Szi...szia... -nyögtem és összefacsarodott a szívem, amiért így látott.
-Damon -csak ennyit tudott kiszűrni a fogai közül. Bambán bámultam rá és biztos voltam benne, hogy elhajt.
-Mi történt? -kérdezte aggódva. Képzelődtem volna? Őt érdekli, hogy mi van velem? -Gyere be és mond el! -ajánlotta fel és kitárta a karját. Egy ideig csak emésztettem a hallottakat, aztán megtettem egy lépést és bent voltam. Otthon voltam. Elena-val.

( Elena szemszög )

Mérgesen ültem a fotelba és karba tett kézzel vártam, hogy érkezzen valami hír Stefan-ról és Alaric-ról. Már egy órája elmentek, hogy megkeressék Boonie-t. Az a lány teljesen eltűnt, miután a nagyanyja meghalt. Pedig most az ő segítsége kellene...
Megcsapta a fülemet egy ismeretlen hang. Egy kocsi, ami a mi garázsunk elé állt. Óvatosan felálltam. Meghallottam, hogy valaki erőtlenül botorkál az ajtóhoz és elveszti az egyensúlyát, majd egy koppanás. Szapora léptekkel kinyitottam a bejárati ajtót és ledöbbentem.
-Szi...szia... -csak ennyit nyögött. Fekete haja csapzott, arca nyúzott, kék szeme teli fájdalommal.
-Damon -leheltem alig hallhatóan. Elállt a lélegeztem. Ez a szétcsúszott pasi itt Damon? Mennyire szomorú. Mennyire elesett. Az ajtófélfánál állt, hogy el ne essen.
-Mi történt? -kérdeztem aggódva. Megrendült és kíváncsian méregetett. Megsajnáltam...
-Gyere be és mondd el! -mutattam be és kérleltem. Ne legyen ilyen állapotban odakint. Mégnagyobb meglepődéssel meredt rám, de bejött. Valahogy megnyugodtam. A tékozló fiú hazatért...

( Zoey szemszög )

Feltápászkodtam és újra magam elé vettem a telefont. Megint tárcsáztam. Sokáig kicsengett és én kezdtem reménykedni. Kaphatnék egy esélyt...
Ekkor a vonal túlsó végén felvette valaki.
-Végre felvetted. Kérlek hallgass meg! -könyörögtem. Egy ismeretlen hang gonoszul beleszólt:
-Már rég vártam erre a hívásra -A nő kárörvedőn belekacagott. Megrendültem és rémületemben rákérdeztem:
-Ki az? -próbáltam keményen, volt is bennem egy kis vadászösztön, de nem igazán mehetett, mert újra kacagott.
-Hát az emlegetett szerelme a fiúdnak -nyivákolt bársonyos hangon, majd támadóba váltott. -Kathrine.

The Vampire Diaries - Ezt nem lehet szó nélkül hagyni!

Tudom, hogy nem szoktam a The Vampire Diaries részeit kommentálni, de az új Plan B rész ( 6. amúgy ) teljesen kiütött és írásra fogott.
Először is nagyon Spoileres lesz, csak az olvassa el aki már látta a részt:

1. Damon jól tette, meg nem is, hogy megölte Mason-t. Ha valóban meghalt... Damon kicsit visszatért az öldöklő gyilkos szerepébe, de ez számomra nem baj, míg nem embereket öl. Mason vérfarkas, ellenség, érthető a rosszindulat! Viszont Jeremy is látta, hogy milyen Damon, ha mérges és ez szerintem rossz fényt vethet a bontakozú barátságukra, mert a még gyeremeteg lelkű Jer kicsit megrémülhet a kemény Damon-tól... Vagy ösztönzi, hogy ő is legyen elszánt harcos.

2. Boonie. A csajt bírom is meg nem is. Segített Damonnak. Oké. Utálja. Oké. Minden oké, amíg meg nem tetszik neki! Ha Boonie rá mer nézni ÚGY Damon-ra, akkor a csaj megtudja milyen vagyok mérgesen! Magyarul nem nagyon szeretném őket együtt látni. Se most, se soha!

3. Stefan és Elena. Ha együtt vannak idegesítenek, ha külön el vagyok velük. Stefan a hős, a mindig jó... Uncsi! Ezért nem való Elena-hoz. Viszont, ha vele van Elena is kissé merészebb lesz. A lényeg a lényeg, hogy szakítottak - nagy örömömre - Kathrine miatt. Hiszen az a kis ribanc meg akarta ölni Jenna-t!!!!!

Térjünk vissza arra, hogy szakítottak és jól is tették. Egyrészt, mert így Kathrine megkapja Stefan-t és minden visszatér a normális kerékvágásba. Így lenne helyes! Stefan & Kat.

De mi lenne Elena-val? Őt nem nyüstölné tovább Kat, így éleheti tovább az életét. De kivel? Damon-nal! :D Egy privát titok:

Én nem akkor bőgtem, amikor Stef-ék szakítottak, hanem mikor Elena ment volna el és Damon, meg utánaszólt. Bemásolom:

-Elena! Én dühítettem fel Kathrine-t. Én...Én nem gondolkodtam. Én nem gondoltam...
-Nem számít, Damon. Nyert... Kathrine nyert.
Ez fűszerezve szomorú, sajnálkózó, tragikus, bocsánatkérő, felelősségteljes, aggódó, elszégyellő és szerelmes Damon nézésekkel! Nagyon megsajnáltam őt és ekkor eltörött a mécses...
Damon szereti Elena-t! És képes miatta saját magát okolni, ami valjuk be ritka dolog nála. De nem ő a hibás! Damon elviselné, hogy Stefan Elena-val legyen, csak hogy Elena-nak ne fájjon! Mi ez, ha nem érzelmesség? Mi ez, ha nem emberség? Mi ez, ha nem jóság? Mi ez, ha nem romantika?
Most merje valaki, azt mondani, hogy Damon gonosz azokhoz, akikkel törődik!

4. Legvégül pedig egy kérdés: Most komolyan, Matt-et miért kell belevonni?!

Ennyi lenne, a nagy leírásom, csak úgy kijött belőlem... És mégegyszer mondom, hogy én Stefan-t az egész rész során egyszer sem sajnáltam meg! TEAM DAMON!

16. fejezet - Baj, hogy megnyílsz, mert utána összeomlassz. Miért? Mert téged senki sem szeret...

Na meghoztam a 16. fejezetet. Remélem tetszik. Nem olyan hosszú, de próbáltam Damon-os lenni. Amúgy is már 90%-ban hasonlítok rá... Úgye Stella?

Eszméletlen sok pont-pont-pont lesz a szövegben, ez egyenlő a szenvedés megnyújtásával.

Egyet mondok még: You feel the pain... ( <- példul ez is az )

Idétlenül meredtem a fekete hálóinges Zoey-ra és éreztem, hogy nem vagyok ura önmagamnak. Rengeteg érzelem dúlt bennem: a tudatlanságtól, a rémületen át, a nagy csalódottságig. Zoey szemében könnycseppek sorakoztak, hogy kibuggyanjanak, mégsem szólt hozzám, csak nézett hosszan és szenvedett.
-Mit művelsz velem? -ordítottam és előre léptem egyet. Kezdett összeomlani a gondosan felépített nyugalmam.
-Sajnálom -rázta meg sírva a fejét pár perc múlva. -De...megérdemelted... -nyögött. A torkomon akadt a szó.
-Micsoda? -értetlenkedtem és kezdtem megőrülni.
-Te ölted meg apát! -vágta a fejemhez és csak úgy ömlöttek a könnyei. -Én pedig téged akartalak!
Kikerekedett a szemem és bebizonyosodott, amit eddig is sejtettem: meg akar ölni... Ő egy vámpírvadász és én... én vagyok a tőrbe csalt, ostoba préda...aki elhitte, hogy valaki...szeretheti... Játszott az érzelmeimmel, csak azért, hogy...
-Te... -kezdtem bele, de eszembe jutott egy aprónak tűnő mondat. -Nem! -tiltakoztam hevesen. -Nem én öltem meg az apádat! Én ismertem, jó barátom volt! Nem olvastad a naplójában?! -kiabáltam és megint csökkentettem a köztünk tátongó távolságot.
-Nem te...? -kérdezte elhaló hangon. -Nem tudtam... -bömbölte és elrejtette a tenyerébe nedves arcát.
De nem tudott érdekelni most, hogy mit mond. A lényeg, hogy meg akart ölni, azt akarta, hogy szenvedjek, amiért állítólag megöltem az apját. Azért van a sok felszerelés, hogy nekem ártson! Hogy eltűntessen a föld színéről...
Becsapott, hogy így szeret, úgy szeret, pedig színtiszta gyűlölet volt csak benne, amiért vámpír vagyok. Mindig is a fejemet akarta, a szívemet nyárson, a lelkemet a pokolba küldeni! Átvert és ez... megbocsáthatatlan...
-Te meg akartál ölni! -böktem ki az előbb elkezdett mondatot. -Te hazudtál nekem! -búgtam és elöntött a düh.
Felnézett és fűzöld szemében fájdalom tükröződött.
-De csak, mert az hittem... -szipogta.
-Nem érdekel mit hittél! -vágtam közbe újra ordibálva. -A lényeg, hogy holtan akartál látni. Hazudtad a szerelmet...
-Nem! -sipákolt. -Én szeretlek!
Mintha darabokra téptek volna... Egy újabb hazugsággal akarja semmivé tenni az egészet? Azzal, hogy elhiteti velem, hogy fontos vagyok neki? Hogy szeret? Egy újabb nem létező tőrt akar megforgatni a már így is szenvedéstől összefonnyadt szívembe?
Mérgemben eléfutottam és nyakon ragadtam, majd a falnak szorítottam.
-Engem nem szeret senki... Mostmár tudom... -szorítottam ki a fogaim közül. Rémületet olvastam le róla és megbánást. Bennem minden összefolyt, nem tudtam kibogozni, mit is érzek most jobban: dühöt vagy hatalmas szégyent?
-Ez nem... igaz -próbált beszélni. Arcom eltorzult, vámpír lettem, de elengedtem, mert éreztem, hogy mindjárt szétszakadok és megesz a fájdalom.
Rettentő gyűlölettel meredtem rá és átrohantam a másik szobába. Felkapkodtam a ruháimat, megkerestem a telefonom és kiviharzottam a házból. Még hallottam, hogy Zoey sírva összeesik.
Egyenesen hazasiettem, hogy elrendezzem kusza gondolataimat és érzelmeimet. Idegességemben felrúgtam a fotelt és kiáltottam egyet. A piás üvegeimhez léptem és minden pohárba öntöttem egy kortyot  az összes italból. Kevertem mindent, mindennnel. Az első poharat a kezembe kaptam és a számhoz emeltem, de miután megittam az így elég erősre sikeredett alkoholt, a pohár széttört feszültséggel teli markomtól. Minden egyes üvegpohárral így volt, de majdnem az összeset fel tudtam hörpinteni. Teli volt a kezem szilánkokkal, és mivel a sebek begyógyultak és én nem vettem ki a szúró anyagot, az benne maradt a bőrömbe. Égetett, de rengeteg pia elnyomta.
Esetlenül dőltem a falnak és csúsztam le a padlóra. Karommal a földet vertem és mégis elöntött a gyötrelem. Nem is az fájt igazán, hogy meg akart ölni alaptalanul, hanem az, hogy...átvert! Ráébresztett arra, hogy engem senki sem szeret, akármit is teszek. Kathrine csak játszott velem, pedig tökös vámpír voltam; Elena keresztül nézett rajtam, de én akkor már érzelmes és szexis pimasz voltam; Zoey átvágott, pedig ma már szinte nem is hasonlítok egy vámpírra. Teli vagyok érzelmekkel, szinte csak ebből állok, de ezt próbálom leplezni. De nem tudom! Hogy tudnám ennyi keserűség után? Legszívesebben kiállnék az utcára és kiabálnék, hogy kívülről úgy tűnik engem semmilyen érzelemmel kapcsolatos dolog nem lomboz le, mégis én vagyok az akit a legjobban bánt minden kínszenvedés és akiben rengeteg sebet ejtenek a bántó szavak, olyantól akit bírok!
Az egyedüllét lenne a sorsom? Hogy örökre magányosan éljek, elnyomjak minden emberit, hogy többé ekkora megpróbáltatás ne érjen? Hogy ne kelljen újra felszínre törnie az érzelmes, igazi oldalamnak?
Régen jól titkoltam, hogy sebezhető vagyok, de ma már annyira kinyíltam, hogy nem tudok újra befordulni. Minden meglátszik rajtam, puhány lettem. Egy könnyen eltiporható vámpírocska, akinek irgalmatlanul nagy szíve van, ami tele van esetlenséggel...
Nem akarok ilyen lenni! Meg akarok változni... El akarok tüntetni minden létező érzelmet, ami eddig fogdában tartott és újra lazának lenni. Aki senkit sem tisztel, csak magát; aki egyedül dolgozik; aki kemény; aki meggyilkolja az őt bántókat; aki valóban egy vámpír!
Már soha nem lehetek ilyen, esetleg ezt tudnám mutatni. Újra érzelemmentes álarcot felvenni és nem megnyílni. Ez talán menne...
Próbáltam nem gondolni arra, hogy engem az összes létező ember és vámpír ki nem állhat, és feltápászkodtam. Hirtelen ötlettől vezérelve kiléptem az ajtón és úgy hagytam mindent a házban, ahogy volt. Felrántottam a kocsim ajtaját és beszálltam. A szörnyen sok alkoholtól nem voltam túlságosan józan, de nem érdekelt, hogy esetleg lekapcsolhatnak. Kit érdekel? Majd megölöm a rendőrt és kész! Ki ő nekem? Senkim!
Beletapostam a gázba és kilőttem. Egyenesen az igazi otthonom felé, vissza Mystic Falls-ba...

15. fejezet - Üdv a pokolban, te nagyon hülye, hogy azt hitted a élhetsz normális életet!

Na itt is van az egyik fejezet, amiben megőrültök! :) Bocsi :) :( Egyébként, ha át akarjátok érezni és netán sírni akartok ajánlom ezt a zenét, hogy közben hallgassátok ( én is ettől kaptam ihletet ) : http://www.youtube.com/watch?v=lOwvpRZKR4I Amúgy a szám címe: Sara Bareilles - Breathe Again

                                 
Mosolyogva simogattam Zoey vörös haját. Meztelenül feküdtünk, csak a takaró végezte el takaró feladatát. Arca a mellkasomhoz szorítva, keze átölel. Nagyon boldog vagyok, sőt még a rakéták és a tűzijáték is megvolt. Évek óta nem tapasztaltam ilyet.
Felsóhajtottam. Zoey békésen aludt rajtam. Semmi kedvem nem volt elmozdulni innen.
Körülnéztem a szobában. Semmi különös nem volt benne. Egyszerű színek és bútorok, de elég kicsi a tér.
Megpillantottam egy ajtót, ami Zoey szobájából nyílt. Nem a folyosó van mögötte az biztos...
Kelletlenül és óvatosan feltápászkodtam, hogy fel ne ébresszem. Szépen aláraktam a párnát, minta az lennék én. Felvettem az alsóm és a titokzatos ajtó felé vettem az irányt. A kilincsre tettem a kezem, lenyomtam, de be volt zárva. Túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy abbahagyjam! Megfontoltan és halkan kihúztam az ajtót, eltörve ezzel a zárat, majd beléptem.
Megkerestem a villanykapcsolót, mert csak a sötétség fogadott. Mikor felkattintottam elámultam attól, ami fogadott. Egy aprócska terem volt ez egy íróasztallal és egy szekrénnyel. Felvontam a szemöldököm és az íróasztalhoz lépdeltem. Két fiók és egy kinyitható szekrény volt benne.
Visszafolytottam a lélegzetem. Mi van, ha most megtudok valamit Zoey-ról és akkor mindennnek vége? Vége a szépségnek és örömnek, ezt pedig a lesújtottság veszi át. De mi van akkor, ha semmi különös nincs benne? Ha csak én vagyok paranoiás és ez csak egy dolgozószoba? Muszáj megtudnom, hogy mi a helyzet, még akkor is, ha ezzel teljesen eltiprom a gondosan felépített életem, amit neki köszönhetek.
Egy határozott mozdulattal kirántottam a legfelső fiókot és belekukkantottam. Vagy öt öngyújtó és az a kristály volt benne, amit már láttam egyszer a nappalijában. Megtapogattam a szürke kristályos kődarabot, de semmi különös nem volt benne. Megszagoltam, és sókristály szaga volt. Megfogtam az egyik öngyújtót és bepattintottam. A tűz nyaldosta a kő alját és akkor megtudtam mi a titka: nagyon büdös lett tőle az egész tér, már-már mart ez a bűz és ijedten tettem vissza a helyére, de mielőtt bevágtam volna észrevettem valamit: egy lila foltot a fiók végében. Újra kihúztam, de lassabban és egy szál verbéna fogadott valamint egy nyaklánc. Ledermedtem. Miért van Zoey-nál verbéna?! Lehet, hogy csak a vámpírtámadás után szerezte be önvédelemből... Fölemeltem a nyakláncot. Egy ezüst láncon lógott egy üreges, rózsa alakú hasonló anyagú medál. Beszippantottam simerős illatát. Ebben is verbéna volt. Visszahelyeztem mident és elgondolkodtam.
Milyen célt szolgálhat számára a sókristály? Valamiért ártott nekem, valószínűleg akkor a többi vámpírra is hatással van... Az a sok öngyújtó miért volt? Cigizne? A verbénát önvédelemnek könyveltem el. Ebből a fiókból semmi többet nem tudtam meg róla, csak újabb különös dolgokat.
Kihúztam a következőt is, egy bevásárlólista és egy...karó volt benne. Ezek álltak benne a listán: öngyújtó, verbéna, pite alapanyagok és benzin. Ez furcsa. Felnéztem. Pitét hozott nekem, nem? És verbéna volt benne. Mi a fene folyik itt?
 Megforgattam a faragott karót. Nagyon egyedi munka és van rajta valami. Jobban megvizsgáltam az alját és bele volt vésve egy monogram: Z.W. Mint Zoey Wiliams... Találtam már egy karót a kukájában is...
Elragadott a hév és gondolkodás nélkül kinyitottam a kis szekrényajtót az íróasztal alján. Abban két bőrkötésű könyv volt csak. Kivettem az egyiket.
Zandra Wymer
Ki lehet ez a nő? Bele akartam lapozni, de le volt zárva méghozzá verbéna-lakattal. Ez csúcs! Próbáltam eltörni, égetett a növény, de leszedtem valahogy. Égési sérüléseket szenvedtem, de legalább mostmár belenézhetek.
Az első lapon ez állt:
Zandra Wymer naplója, tehát nem kell elolvasnod.
Ez bizarr. Miért tartotta meg Zoey egy ismeretlen nő naplóját. Nem lehet túl régi, mert elég könnyű nyelvezete volt. Belelapoztam. Ez a csaj kiskorától kezdve feljegyzett mident: hogy kapott egy kutyát az apjától, mert alig volt otthon; hogy az anyja megvágta az ujját és utána orvoshoz ment, de haza nem tért; hogy az apját egy hétig nem látta és ő egyedül volt... Ez elég szomorú és túlságosan is belepasszol Zoey családjába... A sokat dolgozó apa és a lelépő anya... Tovább hajtogattam a lapokat és teljesen a tegnapi napig meg volt dátumozva! Megrémültem és nagyon furcsa érzésem lett. Elolvastam a legutolsó bejegyzést:
Teljesen tanácsatalan vagyok. Elmondjam neki az igazat, hogy utána megutáljon? Pedig én nem akartam neki rosszat! De, ha tényleg ő volt... Megérdemelné... De...
Ennyi volt. Pánikot kaptam és újra visszafelé lapoztam, bele-bele olvastam a napokba. Mindegyik egy-két mondatosra sikeredett.
2010. április 20.
 Ő beszélt magáról és ez megrémített. De annyira aranyos volt... Nem szabad, hogy a szívem vezéreljen!

Mikor elmondtam Zoey-nak mindent magamról...

2010. április 18.
Ma találtam egyet, de azt mondta Ő, hogy elintézi. Úgy legyen!

Mikor Sarah vámpír lett és eltűnt...

2010. április 14.
Az a hülye csaj! Miért vagyok féltékeny? Nem akarok az lenni, de... Félek az érzéseimtől! Meg akarom ölni!

Mikor haza akartam menni Elena-hoz, mert vámpír lett miattam...

2010. április 12.
Tudhattam volna, hogy csak a baj van vele! Intézkedni kellene, de nem merek... Végtére is megvéd és mostmár becserkésztem. Bízik benne! Nem adhatom fel.

Mikor megjelent Lexi pasija és megtámadta a lányokat...

2010. április 03.
Ma találkoztam vele és lenyűgözött. De meg kell tennem a feladatom! Nem hátrálhatok meg. Ha apa tényleg miatta halt meg, ő is azt érdemli!

Mikor először találkoztunk...

Mintha ezek rólam és Zoey-ról szólnának! Mi ez a titok? Nem értem!
Kihúztam a másik könyvet is és már teljesen ösztönösen cselekedtem. Kerestem a válaszokat! A gyomron görcsbe rándult.
Ez egy másik naplónak tűnő dolog volt. Nem volt lezárva, ezért könnyedén kinyitottam.
Timothy Wymer
Amit feltártam ez a név fogadott és kihullott egy levél. Gondolkodás nélkül megnéztem.
Szia, kicsim!
Tudom, hogy nem sokat találkoztunk az utóbbi időben, de meg kell értened, hogy dolgoztam és kerestem anyukád gyilkosát. Igen, anyukádat meggyilkolta egy... vámpír! Valóban léteznek ezek a nagyfogú vérivó szörnyek és itt az ideje, hogy te is tudd mindezt! Ne ijedj meg én vigyázok rád, akkor is ha te nem vezsed észre. Itt vagyok, amikor nem látsz és figyellek, amikor te nem. Nem fognak a közeledbe jutni, nem tudják meg ki vagy. De anyukádat pont megtalálták és én láttam. Szörnyű volt, de ezzel nem akarlak terheli, hisz még csak 15 éves vagy... De elég érett ahhoz, hogy megérts miért megyek el. Veszélybe sodornálak a vámpírvadászataimmal, miközben elő akarom keríteni azt aki megölte ayyukádat. Ez nem egy végrendelet, inkább egy könnyes búcsú. Nem akarom, hogy belekeverdj ebbe az egészbe. Nagyon szeretlek!
Ui.: Ha mégsem hagy nyugodni ez az egész jegyezd meg ezt a nevet: Damon Salvatore, de ne keress engem! Hiányozni fogsz!
Úristen! Ez a csávó beleírta az én nevemet a levélbe és vámpírvadász volt! Ez talán Zoey apja?  Ezt a könyvet is mégnéztem és tele volt vámpírelkapási dolgokkal, fegyverekkel, tanácsokkal, mindennel, amit én is tudok, valamint azzal, hogy azt a titokzatos követ, ha meggyújtják a szaga lebénítja a tudatlan vámpírokat.
Öklendeztem mikor megtaláltam egy képet, amin Zoey volt 15 évesen és az apja. Biztosan az apjáé a napló a másik meg az övé. Nem is Zoey, hanem Zandra! Egy 1996-os bejegyzésben ez állt:
Ma találkoztam egy humoros, pöcs, mégis segítőkész vámpírral. Kicsit összehaverkodtunk és kiiktattunk pár fajtását abban a kisvárosban, ahol épp járőröztem. Segítettük egymást. Nem tudtam, hogy léteznek ilyen személyek is a vámpírok közt, akik ilyen normálisak. Remélem még találkozunk, Damon!
Minden a helyére ugrott összezavarodott fejemben! Tudom ki ez a Timothy. Egyszer egy újabb kisvárosba költöztem és nagyon sok vámpír volt már ott és megfenyegetek valamint meg akartak ölni. Segítséget kértem egy vámpírvadásztól, de nem emlékeztem a nevére. Mostanáig. Timothyval együttes erővel megöltük az összeset és megígértük egymásnak, hogy nem kapjuk el a másik torkát, illetve szívét. Nagy harcos volt az tuti. Zoey apja lenne? Vagyis Zandra-é? De hogyan? Miért változtatta meg a nevét Zoey? És mit akart tőlem? Meg akart ölni? Vagy most is meg akar? Mire kellek én neki?
A felismerésre ledermedtem, de felálltam és a szekrényhez menekültem. Kitártam és újra meglepődtem. Egy rakás karó volt egymásra rakva, mellette a belső falon pedig egy számszeríj nyilakkal. A sarokban a szekrény alján egy benzines kanna és egy lángszóró volt.
Megvilágosodtam mégegyszer. Zoey meg akar ölni! Ő is egy vámpírvadász!
Ekkor belépett valaki.
-Mit keresel itt? -rémüldözött Zoey és kidülett a szeme. Fekete hálóing volt a teste köré tekerve és engem nézett halálsápadtan. A torokom akadt a szó, de nekiszegeztem a kérdésem, ami majd' felfalt és fájdalommal telített el:
-Ki vagy te?